Kérdések kategória bejegyzései

Miért nem ingyenes?

Sokan nem értékelik kellő képen az ajándékba kapott dolgokat.
Viszonzás nélkül az Őserő ilyen formában nem lenne elérhető.
Semmi sincs ingyen, legfeljebb ajándékba kaptuk más “munkáját”.


Sokan nem értékelik kellő képen az ajándékba kapott dolgokat.

Észrevetted már, hogy mi történik, ha valamiért fizetni kell? Mindegy, hogy pénzzel, tárggyal, munkával vagy a szabadidővel kell fizetnie, mert az eredmény ugyan az. Megváltozik az emberek hozzáállása. Merem azt mondani, hogy jó irányba. Elgondolkoznak, komolyabbá, felelősségteljesebbé válnak. (Persze van, aki már ezekkel a tulajdonságokkal születik, de sokan nem.) Értékelik, megbecsülik és megtartják, sőt egyesek még gazdagítják is azt, amit így elértek.
Legyen szó egészségről vagy az élet más területéről, meg lehet ezt figyelni akárhol. Oly sok fiatal azért komolytalan, mert a cigaretta, az alkohol, a drog utólag “nyújtja be a számlát”. Biztos jobban vigyázna az egészségére, ha tudná hogy az árcédulán túl milyen árat kell fizetni ezekért az élvezetekért. De lehet szó autóvezetésről is. Amikor már tudjuk, hogy apuci helyett a karbantartásáért magunknak kell fizetni, akkor sokkal körültekintőbben kezdünk vezetni. Elég egy gyorshajtás, egy záróvonal átlépés, egy padkázás és ugrott a nyaralás.

Viszonzás nélkül az Őserő ilyen formában nem lenne elérhető.

Érhető az az elvárás, hogy akkor kell segíteni, amikor arra szükség van. Mindenkinek rosszul esne, ha a sürgősségi osztályon csak egy cetlit találnánk, miszerint “Most a megélhetésünkért dolgozunk, jöjjön vissza hétvégén és akkor ingyen önkéntes alapon ellátjuk Önt. Lehet, hogy hétvégére kicsit fáradtak és ezért türelmetlenek is leszünk, de ugye ez elfogadható a főállásunkra való tekintettel? Ja… és aki a listán a 6. az csak két hét múlva szombaton jöjjön. Tudniillik, egy nap alatt nem lehet annyit elvállalni, mint egy hét alatt.”

Van, ahol az önkéntes munkával biztosítható az elvárt minőségi szolgáltatás és van, ahol ez csak fizetés ellenében tartható fent. Az Őserő a példához hasonlóan csak korlátozott keretek között lenne elérhető, ha mindenki fizetés helyett ajándékba kapná az időnket. Mert nem az Isten és az Égi segítők munkája után kérünk pénzt, hanem azért a részért, amit mi emberként teszünk hozzá. Mi a kezelés előtt, alatt és után az időnket ajándékozzuk oda. Miért lenne “bűn”, ha ezért viszonzást kérünk idő, pénz vagy más formába? Mindezt csak a megtapasztalási időszak után és csak akkor amikor elégedett azzal, amit kapott. Ha Isten valóban “bűnnek” tartaná ezt, nem működne ebben közre és nélküle ugyebár az egész nem működne. Ezért is mi abban hiszünk, hogy mind a viszonzott, mind a viszonzás nélküli munkának megvan a maga helye és szerepe az életben. Az élet nem a pénzről szól, de ez nem azt jelenti, hogy a pénz az élet ellen való. Megfelelően használva az életet segíti és értéket teremt.

Semmi sincs ingyen, legfeljebb ajándékba kaptuk más “munkáját”.

Népszerű és gyorsan terjedő láz a “mindent, ingyen és azonnal”. Aki veszi a fáradtságot és megfigyeli a való életet rájön, hogy ez nem természetes. Minden lény – legyen az növény, állat vagy ember – ajándékba kapja az életet és az élethez szükséges körülményeket. De egyik fa sem szívja fel a tápanyagot a másik helyett. Egyik kiscsibe sem töri fel a héjat a másik helyett – sőt, még a tyúkanyó sem teszi ezt meg helyette. Ajándékba kapjuk az egészséget, de ha eltékozoljuk meg kell fizetni az árát, különben nem tanulnánk belőle. A szertetet és a szerelmet is ajándékba kapjuk, de ha nem fizetünk érte az időnkkel, a figyelmünkkel, akkor ezek is elveszítik valódi értéküket. Az egész Természet egy kölcsönös “kapok valamit, adok valamit” körforgás. A növény kap széndioxidot és ad oxigént. Az állat kap oxigént és ad széndioxidot. Nem ingyen adja, de nem is pénzért veszi. Mindegyik tudja mi a dolga és teszi is azt. Nem okoskodik és nem keres kibúvót. Nevezhetjük ezt ösztönnek, lelkiismeretnek, isteni akaratnak, valami természeti törvénynek, vagy ahogy akarjuk. A lényeg változatlan: kölcsönösen adni és kapni. Mindenre igaz ez, egy kivétellel. És az a forrás. Isten. Mit adhatnál annak, akié minden? Aki mindenben benne van? Akiben minden benne van? Akin kívül nincs más? Őszintén kíváncsi vagyok… írd meg, ha inspirált választ érzel magadban. Az én válaszom jelenleg az, hogy megbecsülöm azt, amit kapok és kifejezem a hálámat úgy, ahogy tőlem telik.

Miért szükséges a visszajelzés a kezelést követő napon?

Úgy gondoljuk, hogy a kölcsönös kapcsolattartás mindenki elemi érdeke, ami nem kéne hogy magyarázatra szoruljon. Ugyanakkor jó alkalom ez az ismételt figyelemfelhívásra.
Ritkán ugyan, de előfordult már, hogy a kezelést követően nemvárt kellemetlen tünetet tapasztalt a megrendelő (pl. fejfájást). Mindezt azért, mert “elfelejtette” elolvasni a rá eső részt: Milyen tárgyak okozhatnak gondot a káros sugárzások semlegesítése során? Több napos kellemetlenségtől megkímélte volna magát, ha már az első napon jelentkezik.

Javasoljuk, hogy minden héten akár csak egy soros levél formájában is, de tartsuk a kapcsolatot. Már csak azért is, mert így minimális erőfeszítéssel tudatosan fenn lehet tartani az önmagunkra való figyelést. Különben hajlamos az ember halogatni és teljesen elfeledni. Olyan természetes a “jó”, hogy szinte észre se veszik az emberek. Miután két hétig egyáltalán nem jelentkezett az egyik illető rákérdeztünk, hogy fáj e még a feje. Csak akkor döbbent rá, hogy eddig észre sem vette, hogy már nem fáj. Pedig azelőtt elég kitartó migrénje volt. Amikor a figyelmetlenség tagadással is párosul, az már végképp szomorú. 30 nap alatt úgy meg lehet szokni a jót, hogy ennyi idő alatt van aki el is “felejti” hogy kinek köszönheti mindezt. Miután kérésére Urunk visszaállotta a megrendeléskori lakókörnyezetet, be kellett hogy lássa tévedését. Új kezelésre volt szükség. És miért? Mert nem figyelt folyamatosan oda önmagára, csak az utolsó héten “okosan” kitalálta mitől is lett jól. Minek csináljunk magunknak – és másoknak – extra köröket, ha heti egyszeri egy sorral megoldható minden. Írjuk be a naptárba minden vasárnapra: “Hogy érzem magam?”. Figyeljünk magunkra és írjuk le. Ennyi időráfordítást igazán megérdemel az egészségünk.

Mit javaslunk kapcsolatfelvétel előtt?

Megfogalmazni, hogy milyen problémára, tünetre, betegségre keressük a megoldást.
Megismerni a lehetséges alternatív megoldásokat.
Megismerni az Őserőt, mint egy alternatívát.
Átgondolni az alternatívák sorrendiségét.
Megfogalmazni, hogy mit várunk az Őserőtől.
Megfogalmazni a kezeléshez kapcsolódó kérdéseket.
Kialakítani egyfajta “nyitott” hozzáállást.
Tovább a folytatáshoz

Megéri-e az Őserőt megtartani?

A megtapasztalási időszak végén néhány emberben – kimondva vagy kimondatlanul – felmerül ez a kérdés. A döntésben való hezitálás oka látszólagosan a következők valamelyike:
– A tüneteknek “csak” egy része szűnt meg.
– Több termék vagy kezelés egyidejű alkalmazása miatt nem tudják eldönteni, hogy melyik hozta meg az eredményt.

Valójában a háttérben inkább a nehéz anyagi helyzet lehet, amire több megoldás is létezik. Ezért, akár részben, akár egészben oldódott meg a probléma, szerintünk a válasz: igen, megéri megtartani az Őserőt. Lenti részben részletesen leírjuk, hogy miért gondoljuk így.


A tüneteknek “csak” egy része szűnt meg.

Téli hidegben átfagyva ki adna vissza egy kapott meleg kabátot, azzal az indokkal, hogy: “Bár jó meleg a kabát, de nem kell, mert még mindig fázik a lábam.”? Szerintünk csak az, aki szeretné viszonozni a kapott kabátot, de most épp nem tudja. Ezért inkább visszaadja a kabátot, mert úgy érzi, hogy ez a helyénvaló.
Mivel az Őserő tekintetében pénzt csak az emberekre fordított időnkért kérünk és ezt előre adjuk oda, így nincs értelme elégedettség esetén utólag visszamondani az Istentől kapott ajándékot. Nekünk attól nem száll vissza az időnk :-) Aki akarja, pénz nélkül is megtalálja a módját, hogy viszonozza a neki szánt időt és figyelmet, aki meg nem, az ajándékba kapja. Nem ez lesz az első és biztos nem is az utolsó önkéntes munka. :-)

Több termék vagy kezelés egyidejű alkalmazása miatt nem tudják eldönteni, hogy melyik hozta meg az eredményt.

Akit komolyan az érdekel, hogy az Őserő segített neki vagy valami más, akkor egyszerre csak egyfajta kezelést, terméket vesz igénybe. Olyan ez, mintha egy fejfájásra nem egy, hanem a három legjobb márkájú gyógyszert egyszerre vennénk be. Ilyen butaság keveseknek jut az eszébe. Ha az egyik nem használ, akkor majd utána kipróbáljuk a következőt. De nem egyszerre.
Persze van, hogy egyszerre többfajta kezelés fut párhuzamosan, de ezek azon ritka esetek, amelyeket “krízis helyzetnek” hívunk. Ezek az emberek hálásak, hogy eltűnt egy daganat és nem firtatják, hogy ez milyen mértékben köszönhető az Őserőnek és milyen mértékben a kemoterápiának.

Egészség megőrzés és a gyógyulás támogatása

Vannak, akik eleve tünetek és betegségek nélkül keresnek meg. Ezekből az esetekből látszik igazán, hogy az elégedettségnek nem csak az a mércéje, hogy “5-ből 5 nyavalyám megszűnt”. Ők egyszerűen felismerték a káros sugárzások, behatások okozta egészségkárosító rizikófaktort és ezt szerették volna kiiktatni az életükből. Van, hogy a visszaigazolás számukra csak egy független személy radiesztéziai mérése. De leggyakrabban érzik is a változást. Lehet, hogy “csak” egy érzés az egész: “Jobb itthon lenni”. Még ha nem is olyan kézzel fogható – mint egy tünet megszűnése vagy egy betegség enyhülése – mégis megfelelő visszaigazolás számukra. Későbbi beszélgetések során azonban további megerősítő jeleket is észlelnek. Míg korábban egy “influenza szezon” egy hétig ágyba fektette, most fele annyi idő alatt elmúlik. Ezek után már nem csak hiszik, hanem tudják is, hogy a káros sugárzásoktól mentes környezet valamint a gyógyító és pozitív helyek valóban feltöltően és támogatólag hatnak a szervezetükre.

Úgy lehet a legolcsóbban, legkevesebb fájdalommal és leggyorsabban meggyógyulni, ha nem betegszünk meg. :-) Az egészségmegőrzésnek pedig egyik része az egészséges életmód – önerő -, a másik része az egészséges élettér – Őserő. Figyeljük meg, hogy minden állat megkeresi a neki megfelelő helyet. Ők még érzik, hol jó és egészséges tartózkodni és azt is, hol nem jó és nem egészséges. Mindegyik maga tudja, hogy neki mi a megfelelő. Más jó a kutyának és más a macskának. Az emberek viszont nem érzik ezt, mert már régóta és nagyon eltávolodtak a Természettől. Azt a lakást veszik meg, amelyikre van pénzük. Oda építenek házat, ahova az építési szabályzat meghatározza. Így azok értékelik igazán az Istentől kapott Őserő lakóhelyre vonatkozó részét, akik valamilyen módon átérzik ezen gondolatok mélységét.

Kérhetem, hogy az otthonomban személyesen végezzék el a kezelést?

Senki nem megy a helyszínre, mivel – a “földi közvetítői tevékenységen” kívüli – az összes érdemi munkát, amely az eredményt szolgáltatja Urunk és Égi segítői végzik. Nemcsak azért, mert felesleges az emberi jelenlét, hanem azért mert ez Urunk akarata. A mögöttes ok könnyen megérhető ennek a bejegyzésnek az elolvasásával.

Viszont a kérdésben megfogalmazott kívánság valójában teljesül, mert a kezelést otthonában és személyesen kapja meg mindenki Istentől. Hogy ebből ki, hogyan és mennyit érzékel, az már az egyéni hozzáállás, érzékenység és figyelem kérdése. Ehhez az önerőhöz írtuk segítségként a következő bejegyzést: Mit javaslunk a kezelés ideje alatt?

A kezelés közvetlen érzékelésétől függetlenül, a kezelés hatását már napokon belül mindenki érzékelheti a tünetek enyhülésének és a közérzet javulásának formájában. Erre pedig bőségesen van idő. 

Kérhetem, hogy személyesen találkozzunk?

Nem, mert ez Urunk akarata. Ennek komoly oka van. Akik képtelenek felfogni, hogy Urunk végez el mindent, az a látott embernek tulajdonítja mindazt, amit tapasztal. A materialista ember röviden így gondolkozik: “Őt láttam, vele beszéltem, tőle kértem segítséget. Itt járt, csinált valamit és utána jobb lett. Így Ő tette mindezt.” Ezen téves felfogásán nem változtat, hogy mindig mindenhol kihangsúlyozzuk, hogy Urunk végez minden érdemi munkát. Hiába ismételjük újból és újból, ennek felfogására képtelen az ilyen beállítottságú ember. Ezért, nem adunk ennek alapot személyes találkozóval.

Nem találkozunk kezelést követően sem. Ennek oka az, hogy így legyen ösztönözve mindenki arra, hogy Istent akarja megismerni, Istennel akarjon “beszélgetni”, Isten művét csodálja és mindenekelőtt Istennek mondjon köszönetet.
Tovább a folytatáshoz