Nem, mert ez Urunk akarata. Ennek komoly oka van. Akik képtelenek felfogni, hogy Urunk végez el mindent, az a látott embernek tulajdonítja mindazt, amit tapasztal. A materialista ember röviden így gondolkozik: “Őt láttam, vele beszéltem, tőle kértem segítséget. Itt járt, csinált valamit és utána jobb lett. Így Ő tette mindezt.” Ezen téves felfogásán nem változtat, hogy mindig mindenhol kihangsúlyozzuk, hogy Urunk végez minden érdemi munkát. Hiába ismételjük újból és újból, ennek felfogására képtelen az ilyen beállítottságú ember. Ezért, nem adunk ennek alapot személyes találkozóval.

Nem találkozunk kezelést követően sem. Ennek oka az, hogy így legyen ösztönözve mindenki arra, hogy Istent akarja megismerni, Istennel akarjon “beszélgetni”, Isten művét csodálja és mindenekelőtt Istennek mondjon köszönetet.

Tudjuk, hogy az embertől könnyebb kérdezni és könnyebb meghallani a válaszát. Minderre az “emberi kapcsolatra” szüksége is van a “materialista, de nyitott gondolkodású” emberek miatt. Azonban a saját tapasztalat – “Jééé… nem is tudom kik ezek, itt sem voltak és mégis jobban érzem magam.” – megszületése után már a következő útnak nem hozzánk, hanem Isten felé kell vezetnie. Persze az út is csak szimbolikus elnevezés, mert se templomba, se máshova nem kell mennünk, hogy rátaláljunk Istenre, mivel “mindenütt jelenvaló”. Az út az emberi megértésünkre vonatkozik, amely egyre jobban és jobban megérti Isten “mibenlétét”. Hogy kit érdekel annyira Isten, hogy megismerje és ehhez milyen módon lát hozzá, az már az egyéntől függ.

Mi – az Őserő közvetítőjeként – megtettük a ránk eső részt, a többi egyéni “óhaj, sóhaj” közvetítése már nem a mi hatáskörünk. A történelem mutatja, hogy nemigazán vált be az a modell, amikor Isten és az ember közvetítőn keresztül “beszélgetett”. A vallásnak és emberi képviselőinek meg volt és most is meg van a maga helye és szerepe a világban. Ugyanakkor nem kell azt gondolni, hogy a “felszentelt emberekkel” való beszélgetés az egyetlen és legjobb módja Isten megismerésének és a vele való kommunikációnak. Szó sincs bármilyen vallás vagy azok képviselőinek becsmérléséről. Mindennek megvan a maga szerepe és hasznossága a világban. Csak arra hívtuk fel a figyelmet, hogy valójában nincs szükség közvetítőre Isten és ember között.

Ennek fényében kell értelmezni a találkozás és az Őserő tevékenységi körén kívülre eső kérések közvetítésének elutasítását. Ezzel a magatartással ösztönzünk mindenkit arra, hogy önmagunk keressük és találjuk meg Istent közvetítők nélkül. Igaz, hogy erőfeszítést igényel, de így bármikor, bárhol, bármilyen kérdésünkre kapunk majd választ… és ennél még sokkal többet is .