Úgy gondoljuk, hogy a kölcsönös kapcsolattartás mindenki elemi érdeke, ami nem kéne hogy magyarázatra szoruljon. Ugyanakkor jó alkalom ez az ismételt figyelemfelhívásra.
Ritkán ugyan, de előfordult már, hogy a kezelést követően nemvárt kellemetlen tünetet tapasztalt a megrendelő (pl. fejfájást). Mindezt azért, mert “elfelejtette” elolvasni a rá eső részt: Milyen tárgyak okozhatnak gondot a káros sugárzások semlegesítése során? Több napos kellemetlenségtől megkímélte volna magát, ha már az első napon jelentkezik.

Javasoljuk, hogy minden héten akár csak egy soros levél formájában is, de tartsuk a kapcsolatot. Már csak azért is, mert így minimális erőfeszítéssel tudatosan fenn lehet tartani az önmagunkra való figyelést. Különben hajlamos az ember halogatni és teljesen elfeledni. Olyan természetes a “jó”, hogy szinte észre se veszik az emberek. Miután két hétig egyáltalán nem jelentkezett az egyik illető rákérdeztünk, hogy fáj e még a feje. Csak akkor döbbent rá, hogy eddig észre sem vette, hogy már nem fáj. Pedig azelőtt elég kitartó migrénje volt. Amikor a figyelmetlenség tagadással is párosul, az már végképp szomorú. 30 nap alatt úgy meg lehet szokni a jót, hogy ennyi idő alatt van aki el is “felejti” hogy kinek köszönheti mindezt. Miután kérésére Urunk visszaállotta a megrendeléskori lakókörnyezetet, be kellett hogy lássa tévedését. Új kezelésre volt szükség. És miért? Mert nem figyelt folyamatosan oda önmagára, csak az utolsó héten “okosan” kitalálta mitől is lett jól. Minek csináljunk magunknak – és másoknak – extra köröket, ha heti egyszeri egy sorral megoldható minden. Írjuk be a naptárba minden vasárnapra: “Hogy érzem magam?”. Figyeljünk magunkra és írjuk le. Ennyi időráfordítást igazán megérdemel az egészségünk.