Miután beismertük magunknak, hogy valami nincs rendben, következhet a testi és lelki tünetek megfigyelése. Úgy lesz igazán fontos része ez a gyógyulás folyamatának, hogy a figyelmünket minél több részletre terjesztjük ki. Amit az orvos kérdésére elpanaszolunk az a közismert rész. Ennél azonban kiterjedtebb helyzetfeltárásra buzdítunk mindenkit. Az orvosoknak nincs mindenre idejük, kedvük és az élet minden területére kiterjedt tudásuk. Van, amit csak magunk tehetünk meg a helyzetünk feltárása tekintetében. A legtöbb orvosnak nincs ideje, hogy “lelki életet” éljen a pácienseivel, vagy megtanítson az egészséget megőrző életvitelre. Felírja a gyomorgörcsre a megfelelő pirulát és kész. Jó esetben javasolja, hogy többet lazítsunk és már hívja is be a következő személyt. Ez az a rész, amit az orvos meg tud tenni. Önmagunknak kell megvizsgálni, a tünetek kialakulása körüli helyzetet, beleérve ebbe a külső hatásokat és a belső érzelmi és gondolati történéseket is. Ennek hatására, már felfigyelhetünk arra, hogy: “A gyomorgörcs mindig pénteken jelentkezik. Ez dupla pech, mert a pénteket amúgy is utálom. Ekkor jön az ügyvezető és heti beszámolót kell neki tartanom.” Lám lám, eddig nem is sejtett részletekkel bővül a gyomorgörcs helyzetleírása.
