Gyógyulás folyamata ott kezdődik, amikor elismerjük a rendellenesség létezését. Triviálisnak tűnik, de kisebb nagyobb mértékben mindenki elhibázza ezt a fázist. Ma már nagyon sokan nem hallgatnak a testi betegségeket megelőző “kifinomult jelekre”. Erről részletesebben az előző bekezdés szól. Sokan még a testi tüneteket sem ismerik el. Legyintve azt mondják: “Ó ezzel nem kell foglalkozni, majd elmúlik.” Bekap valami pirulát, ami elnyomja a tüneteket és megoldottnak tekinti a helyzetet. A test viszont nem hagyja magát lerázni és újabb, még erőteljesebb vészjeleket küld arról, hogy a probléma oka még mindig fennáll és folyamatosan károsítja a szervezetet. Azok, akik felismerik ezt, önmaguk elkezdik mélyebben feltárni a helyzetüket. Akik nem, azok tehetetlenül átadják magukat az orvostudománynak. Gyógyszeres és egyéb kezelések színes palettáját végigjárva rájönnek, hogy az okok megszüntetését nem kerülhetik ki. Remélhetőleg erre még akkor rájönnek, amíg egyetlen szervüket sem távolították el, és nem végződött helyrehozhatatlan károkozással a kényszerűségből vállalt “kockázatok és mellékhatások”.
