Első lépés, a közérzetünkre való figyelés. Testünkre, gondolatainkra, érzéseinkre, kedélyállapotunkra való figyelés. Legtöbb ember legyint ezen: “Nincs ezen mit ragozni.” Pedig ez nagy tévedés. Az emberek figyelme ebben a rohanó és információkkal bombázó világban – hihetetlenül elmozdult a külvilág fele. Amikor a testi fájdalom hívja fel az értelmünk figyelmét a rendellenességre, akkor már komoly probléma van. Lényünk a problémákat sokkal korábban – már a testi tünetek megjelenése előtt – jelzi. Csak ma már egyre kevesebben figyelnek az “ösztöneikre, megérzéseikre, intuitív gondolataikra”. Vagy, ha fel is figyelnek rá, elnyomják ezeket az érzéseket és gondolatokat valami mással. Így egyre jobban elhalványul lényük egyik kifinomult jellege, az “ösztönök, megérzések, intuíciók”. Ezt a kifinomult belső bölcsességet nem lehet elveszteni, csak háttérbe szorítani. Ezért sosem késő, lényünk ezen jellegét erősíteni, vezetésére hallgatni. Csak gyakorlás kérdése az egész.
