“A hátfájás és derékfájás közel 40 év óta mindennapos fájdalom volt számomra, különösen reggel volt nehéz a mozgás, amíg be nem járódott a “szerkezet”. Ennél szinte kellemetlenebb volt a szédülés, mert nemcsak testhelyzet-változtatásnál, hanem gyakran még a fejem megmozdításánál is vészesen forgott velem a világ.

… másnap már nem szédült a fejem felfelé vagy lefelé nézésnél, sőt este lefekvésnél sem forgott velem a világ. Napról-napra szinte megszűntek a hátfájások, kipihenten, jó alvás után ébredtünk.”

Teljes levél tartalma, amelyből az idézet származik:

“A hátfájás és derékfájás közel 40 év óta mindennapos fájdalom volt számomra, különösen reggel volt nehéz a mozgás, amíg be nem járódott a “szerkezet”. Ennél szinte kellemetlenebb volt a szédülés, mert nemcsak testhelyzet-változtatásnál, hanem gyakran még a fejem megmozdításánál is vészesen forgott velem a világ.

Egy évvel ezelőtt megkaptam az Uhrin házaspártól az Őserő című könyvet, melynek minden sora lenyűgözött, és gyanítani kezdtem az elég sokrétű bajaink okát. Mivel tavasszal olvastam a könyvet, először a nyaralóban kértük a káros sugárzások semlegesítését, hiszen az egész nyarat ott szoktuk tölteni.

Tény, hogy ágyaink a lehető legrosszabb helyen voltak, és az auránk is eléggé “megtépázott” állapotban volt. Az esemény után másnap már nem szédült a fejem felfelé vagy lefelé nézésnél, sőt este lefekvésnél sem forgott velem a világ. Napról-napra szinte megszűntek a hátfájások, kipihenten, jó alvás után ébredtünk. Így volt ez egészen késő őszig, amíg haza nem költöztünk. Otthon, a lakásunkban minden bajunk kezdődött elölről: rossz alvás, hátfájás, izületi problémák, szédülés, stb. Halaszthatatlanná vált a lakásunknak is a káros sugárzásoktól való mentesítése.

A bal térdem izületi kopása már a korábbi évek során bekövetkezett, és decemberben, januárban olyan stádiumba került, hogy a műtét elkerülhetetlenné vált. Az arthroscopikus műtétem napján, február közepén segítséget kértem és kaptam az Uhrin házaspártól. A tőlük kapott energia olyan látványosan segítette a gyógyulásomat, hogy szinte fájdalom nélkül 2-3 hét alatt felépültem és 3 hét után már segédeszköz nélkül jártam. Összehasonlításképpen említenem kell a 4 évvel korábban lezajlott ugyanilyen műtétemet, amelyet 2000-ben a jobb térdemen ugyanaz az orvos végzett, és szinte fájdalom nélkül járok az óta is a “lekopaszított” csontvégeken. Akkor a felépülés jóval hosszabb volt, legalább fél évig tartott (támaszkodás nélkül sem leülni, sem felállni nem tudtam és a napi intenzív torna ellenére is csak derékszögben hajlott a térdem). Legutóbb a kórházból már úgy jöttem haza, hogy 110 fokban hajlott a térdem, most pedig már teljesen. Két hónap távlatából hála Istennek most már minden térdproblémámat kezdem elfelejteni.

Köszönet Zsuzsikának és Ferinek, amiért önzetlenül segítettek!”

V. M.-né Békéscsaba