“Mi egy nagyon-nagyon régi házat újítottunk fel és ott éltünk már jó néhány éve. Szépítgettük, szép is lett, de nem éreztük benne igazán soha jól magunkat. Valahogy elvágyódtunk, s nem értettük miért. Jöttek különféle balesetek a családban, derékfájás, hátfájás, minden reggel roppant fáradtan keltünk fel, s oda jutottunk, hogy feltöltődni mindig el kellett menni valahová.

… a bőröm perceken át olyan volt, mintha elektromos kisülés vett volna körül, még egy bizonyos villámszerű szagot is éreztem. S akár hiszik akár nem, másnap úgy ébredtem, hogy nem fájt a nyakam, sem a derekam. S ez az óta is így van.

Ha csak ennyi lenne a változás, akkor is megérte volna, de érzem, valami egészen jó dolog történt, visszakaptuk a hitünket.”

Teljes levél tartalma, amelyből az idézet származik:

“Talán sokan azt mondják majd, ha elolvassák történetünket, hogy különös. Igen, sőt, ugyancsak különös módon bukkantam rá Uhrinékra, erre a kedves házaspárra, akik megváltoztatták, jó irányba fordították életünket. Történt, hogy mániákusan kerestem az Interneten, könyvekben a piramis méreteit. Hogy miért voltam rá kíváncsi, magamnak sem tudtam megfogalmazni, de utóbb kiderült, véletlenek nincsenek. Azért kerestem, hogy rátaláljak azokra, akik segítenek. Ma már tudom. Az Őserő honlapján ugyanis mindent pontosan megtaláltam, s annyira érdekeltek a részletek, hogy küldtem is egy email-t Uhrinéknak. Így kezdődött a kapcsolatunk.

A bajaink azonban már régebben kezdődtek. Csak nem tudtuk, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Mi egy nagyon-nagyon régi házat újítottunk fel és ott éltünk már jó néhány éve. Szépítgettük, szép is lett, de nem éreztük benne igazán soha jól magunkat. Valahogy elvágyódtunk, s nem értettük miért. Jöttek különféle balesetek a családban, derékfájás, hátfájás, minden reggel roppant fáradtan keltünk fel, s oda jutottunk, hogy feltöltődni mindig el kellett menni valahová. Fürdőhelyre, hegyekbe mentünk, de ha hazaértünk, kezdődött minden elölről. A feng-shuival is próbálkoztunk, egy jó mester kiderítette, rengeteg káros sugárzás támadja az egészségünket. Vettünk bágua lapokat, mindent elhelyeztünk a “jó” irányban, sőt egy drága készüléket is betettünk a házba, de nem változott semmi, csak az elvágyódás szűnt meg. Újult erővel kezdtük átalakítani, jobbá tenni a házat, de a panaszaink csak megmaradtak. A legjobban a férjem merült le, az immunrendszere is rettenetesen elgyengült, ha egy vírus volt a városban, már megtalálta. Szóval úgy gondoltam, teszünk egy próbát. Előbb persze meg kellett győzni a férjet és a gyermeket, ami nem volt könnyű. Az igazság az, hogy magam is úgy voltam, hittem is, nem is, hogy bármit távolról lehet csinálni, de nagyon szerettem volna a változást és így rászántuk magunkat. Még a család többi tagja is belegyezését adta, holott nem igen hittek az egészben. Egy külföldi út után döntöttük el végleg, amikor ott nagyon jól éreztük magunkat és frissek voltunk, ám mikor hazaértünk, pillanatok alatt szó szerint lemerültünk. Nem volt mese, hiába a szép ház, vagy elmegyünk innen, vagy teszünk még egy próbát. Szerencsénkre tettünk.

Amikor Uhrinék dolgoztak, már akkor hittem, történnie kell valaminek, hiszen a bőröm perceken át olyan volt, mintha elektromos kisülés vett volna körül, még egy bizonyos villámszerű szagot is éreztem. S akár hiszik akár nem, másnap úgy ébredtem, hogy nem fájt a nyakam, sem a derekam. S ez az óta is így van. Egy hónap telt csak el, a férjem lassan visszanyerte az energiáját, nyugodtabb és türelmesebb, remélem a gyermek egészségében is lesznek pozitív változások, ő ugyanis asztmás. Magam pedig friss vagyok, fáradhatatlan és jókedvű. Ez azért ötven felett azért már dicséretes. Ha csak ennyi lenne a változás, akkor is megérte volna, de érzem, valami egészen jó dolog történt, visszakaptuk a hitünket. Soha nem voltunk templomjárók, s nem is leszünk, de a hitünk az erőt ad. S az is, hogy vannak ilyen emberek, akik képesek ezt visszaadni.”

G. I. E. Budapest